Amikor felfelé mászol, és meg-megcsúszik a vizes szandálod a turistalábak által simára koptatott grániton (bazalton?) az Óvatos Hang a fejedben erőtlen orgánumán elkezdi feszegetni, hogy biztosan kell-e ez. A Vagány Hang azonnal lehurrogja, hogy nanáhogy kell, a Józan Hang meg azt teszi hozzá, hogy nyilván nem engednék meg a sök hülyének, hogy itt ugráljanak, ha veszélyes lenne. Felérve beállsz a fenn tolongó emberkupac végére, és vársz a sorodra, sokan tökörésznek, pár kiskölyök már másodjára megy, és persze beelőz, nyaralási mentalitás, már kiskorukben beléjük rögzül, hogy nyaraláson mindent lehet, mindegy, nem szólsz, nem idegeskedni jöttél, hanem nyaralni. Illetve most épp ugrani. A sor, ha lassan is, de halad azért. Fogyogatnak előtted az emberek, már oda tudsz oldalazni, és le tudsz nézni a szikla szélén.

O-ó mondja az Óvatos Hang. Hét méter, mondta Pjotr, a szimpatikus túrvazető, aki örül, hogy nem vagy Debrecen szurkoló, mert a Loki csúnyán kipicsázta a Hajdukot nemrég. (Nem vagyok szurkoló, de ha Loki-Hajduk, akkor jóhogy Loki, ember, legyen eszed, nem is kérdés. Taktikailag kell ilyenkor füllentetni, mert bepipul a hegyiember, és"Hajrá Split!" üvöltéssel levisz bennünket valami Niagara kaliberű zúgón, vagy belekormányozza a csónakot valami erőmű hűtővízturbinájába.)

Hét méter gyalogolni nem sok, hétméterest dobni nem sok (pont annyi), horizontálisan úgy általában nem nagy cucc, vertikálisan viszont már érdekesebb. Fellépcsőzni napi rutin, tesiórán kötélen felmászni már keményebb, leugrani meg kicsit para azért. Egy toronyugrónak vagy egy kaszkadőrnek persze biztosan nem, de egy átlagembernek elsőre egy kicst az. Lentről biztosan nem annyira, mint fentről. Ez olyasmi, hogy a National Geographicon a hét méteres krokodil inkább érdekes, mint félelmetes, élőben viszont valószínűleg pont fordítva van ez.

Még három ember. Eztökhülyeségésveszélyesisforduljunkvissza kapcsol rá az Óvatos Hang, a tőle elvárható intenzitással. A Józan Hang valami youtube videóról kezd el sztorizni, "elrontott ugrások" vagy mi volt a címe, próbál könnyeden mesélni, de érződik rajta, hogy kicsit ő is be van rezelve. A Vagány Hang azon filózik, hogy simán csak egy artikulátlan üvöltés legyen az ugrás közben, vagy valami konkrét (rakendroll?), illetőleg a lábflikkflakkok esélyét latolgatja.

Még két ember. A soron levő tipródik egy kicsit, helyezkedik, keresi a jó elrugaszkadási pontot. Lenről fennhangon biztatják, a fentiek cöccögnek, hogy mileszmár, miisugranánk, a tag végül feladja, vörös fejjel megszégyenülten eloldalog, hogy hátul lemásszon valahol. ("Nna, itt meg raftingolni voltunk, látjátok, ilyen nagy kék csónakokkal, izgalmas volt, eveztünk vagy húsz kilométert, az volt az a péceli pár akivel megismerkedtünk, már meséltem róluk, a pasi ilyen műbútorasztalos, na itt meg volt egy pihenő, lehetett szikláról ugrálni, Józsi fel is mászott, aztán meg nem mert leugra... NEM NEM MERTEM leugrani anyukám, hanem reggelinél telezabáltam magam a svédasztalosból, és nem volt jól a gyomrom, százszor elmondtam már!" és Józsi némi csapokodás után hót idegesen kimegy az erkélyre cigizni, és századszorra is elátkozza a percet, mikor nem mert leugrani.)

A két ellenző Hang azonnal bekussol, itt ugrás LESZ, az hétszentség, már csak a milyenség a kérdés.

Még egy ember. Ugrik, flikkflakkol a lábával és azt üvölti rakendroll. Picsába.

Te jössz. Kiállsz a szélére, lenézel. Jó magas. Hét méter. Na és? Innen már nincs visszaút.

Keményen lenézel.

Veszel egy nagy levegőt.

Ugrasz.

Lesz ami lesz.

Panni ugyanígy csinálja mostanság.

Felkapaszkodik álló helyzetbe.

Keményen megnézi, merre fog lépegetni.

Vesz egy nagy levegőt.

Elindul.

Lesz ami lesz.

 A szokásos részletes feature lista ugyan most elmarad, de tény, hogy a minap tök érthetően azt mondta, hogy "delfin", saját kézjelet fejlesztett ki az "okos"-ra, és az anyja esküszik rá, hogy tud kézzel csettinteni.

Csuda egy csajszi.