Bécs (Wien) nyugati szomszédunk, Ausztria fővárosa. Hozzávetőlegesen egymillió-hétszázezren lakják, sok szép park és épület található benne. Budapestre sok mindenben hasonlít, van vár, problémás a parkolás és átfolyik rajta egy folyó, amit Dunának hívnak. Számos különbség is van, ott például jobban élnek, mint itt.  Ez egyébként nem csak a főváros tekintetében, hanem országos szinten is elmondható.

Ezernyolcszázhatvanhét és ezerkilencszáztizennyolc között Magyarország és Ausztria tulajdonképpen egy ország volt. A magyarok a nemzeti öntudat okán foggal-körömmel küzdöttek ez ellen. Nem akartak egy másik országgal úgymond közösködni.
Pár évtizeddel később a magyarok foggal-körömmel küzdöttek, hogy sok másik országgal közösködhessenek. Mindezt azért, hogy ezeket a röhejes kinézetű bankókat használhassák:

A közösködés már négy éve megy, de a röhejes bankókat még sehol.
Furcsa dolgok ezek.

Bécs belvárosának van egy spaciális békebeli bája. Olyan rusztikus. Amikor elfoglaltuk a szobánkat, ez a kép fogadott bennünket:

Bájos, nem?
A kép Wolfgang Fitzpatrik Mackó Úr szóbeli beleegyezésével került publikálásra.

A békebeli kifejezést a hangzásával ellentétben nem azokra az időkre használják az emberek, amikor nincs háború (hisz ez esetben régiónk tekintetében nagyjából mostanra is használhatnánk), hanem azokra az időkre, amik régen voltak, és "hej de jó volt akkoriban". A békebeli időkben az emberek örültek, hogy nincs háború, és van mit enni. Ebből a szempontból tulajdonképpen valóban jó volt. Más szempontokból viszont nem.
Egy mai ember szerintem pár nap alatt meghibbanna az unalomtól, ha visszamenne a békebeli időkbe.
Igencsak furcsa dolgok ezek.

Bécs belvárosában - valószínűleg valamilyen korabeli rendeletből kifolyólag - minden ház négyemeletes és minden 15 négyzetméterre jut valamilyen szobor. Leginkább angyalos. A számos szép épület közül ez az egyik:


Első pillantásra túlzónak tűnnek a méretek, de a fenti épületről azt kell tudni, hogy Mária Terézia királynő lakott itt a gyermekeivel. Mária Teréziáról pedig azt kell tudni, hogy 16 gyermeket hozott világra. Könnyen lehet, hogy kicsit még szűkösen is laktak.

Átlagos terhességi periódusokkal számolva Mária Terézia életében 4480 napot (12,2) évet volt áldott állapotban. Elég stramm nő lehetett.

Hiteles források szerint egy orosz nő az ezerhétszázas években 69 gyermeknek adott életet. Fajlagosan ő jobban gazdálkodott az idejével, ugyanis 16 ikerpárt, 7 hármasikerpárt és 4 négyesikerpárt hordott ki, így megúszta 27 terhességgel (7560 nap / 20,7 év). Ő is elég stramm nő lehetett.

Bécs lakossága meglehetősen vegyes összetételű, sokfajta náció tagjai megtalálhatóak itt. Sokan Kis-London-nak is hívják ebből kifolyólag. A külhoniak főleg a kereskedelemben, a vendéglátásban, illetőleg az utcán való gyanús lődörgésben képviseltetik magukat. Sok osztrák elég nyugtalan emiatt, úgy is fogalmazhatunk, hogy állandóan napirenden van a török-kérdés.

A világ udvariasabban fogalmazó részében, ha valamilyen kisebbséggel valami probléma van, akkor azt igen kifinomultan nem problémának, hanem kérdésnek nevezik. Tulajdonképpen jó lenne ez a megfogalmazás, mert adott a kérdés ("Mi legyen a menekültekkel/cigányokkal/törökökkel/magyarokkal?"), és mindkét oldalnak meg is van a válasza, de míg az egyik csoportból a "támogatási rendszer", az "elősegítés" és az "autonómia biztosítása" kifejezéseket hallhatnánk, addig a másik csoportból inkább a "jó büdös francba" és a "lehetőleg még ma" frázisok röpködnének, így tulajdonképpen mégiscsak probléma marad a dolog, nem pedig kérdés.
Meglehetősen furcsa dolgok ezek.

Bécs egyik frekventált központi helye a Prater, ami tulajdonképpen egy vidámpark.
Az óriáskerék így néz ki:

Elgondolkodtató, hogy a szellemvasutakkal, pörgő-forgó rettenetekkel és minden egyéb hasonló attrakciókkal, ezekből kifolyólag pedig főleg sikoltással, kihagyó szívveréssel és heveny hányingerrel társítható intézményt vajon miért nevezték el vidámparknak. A megoldás talán az lehet, hogy azok nevezték el, akik a kassza túloldalán ülnek. Nekik valóban vidám lehet az élet.
Egy bizonyos szinten.

Bécs nemzeti étele a Wienersnitzel mit Kartoffel, ami a puccos név ellenére tök közönséges rántotthús krumplival.
Persze ennek ellenére, vagy épp ezért, messzemenőleg ajánlott.

A rántotthús is, Bécs is.


Menjetek, nézzétek meg.