Rosszra fordult az idő.
Kikapott az Atlanta.
Nem oszlatta fel magát az országgyűlés.
Betelt a pohár.
Elhúzunk.
Nem tudni hova, és nem tudni mennyi ideig. (Elég nagy sansszal Krétára, és két hétre, de bármi lehet. Bármi.)
Ha lesz net, jelentkezünk.
(Zom bácsi, vigyél már magaddal! Oszika, szabotőrös)
Juli a Nyári Pál utcában lakik.
A páros oldalon.
Valaki úgy gondolja, hogy Juli az a nő, akivel le szeretné élni az életét.
Hogy honnan tudom? Nem, nem Juli mesélte.
Sose találkoztam Julival.
Illetve lehet, hogy találkoztam, csak nem tudtam hogy ő Juli. Pláne nem, hogy ő az a Juli. Nem ismerem Julit. Nem tudom, hogy Juli kövér, vagy sovány, magas vagy alacsony, ateista vagy keresztény, depresszív alkat, vagy vidám, fideszes vagy emeszpés, szereti-e az amerikai foci, vagy sem.
Nagyon keveset tudok Juliról. Szinte semmit.
Mire föl Julizok akkor itt?
Nagyjából két hete reggel munkába menet az alábbi üzenetbe botlottam a Nyári Pál utcában, méteres fehér betűkkel volt az aszfaltra fújva:
Felül: JULI (köré szív rajzolva)
Alatta: HOZZÁMJÖSSZ FELESÉGÜL ?
A sorsdöntő kérdés mosolyt csempészett a reggelembe. Hát létezik még másik magamfajta romantikus barom a világon? (Háromezerpárszázon kértem meg T kezét mínusz sokban, meséltem már? Biztos.) Továbballagtam, és rögtön arra gondoltam, hogy milyen jó kis blogtéma lenne, leánykérő üzenet az aszfalton. Szimbolikus. El is terveztem, hogy másnap lefotózom telefonnal, és felteszem ide, hogy még hitelesebb legyen.
Mire másnap reggel odaértem, útépítő munkások szétlégkalapácsozták az üzenetet. Csak a JULI maradt meg a szívvel, a kérdés nem. Az eset még szimbolikusabb lett. Kérdés az aszfalton, rohanó világ, légkalapács. Megkérik a kezed, de ha későn kelsz, már le is maradtál róla. Drámai.
Tudtam, hogy ezt meg kell írnom.
Így is tettem. A tanulságot mindenki levonhatja magának.
Szabad kezet kaptok.
Juli a Nyári Pál utcában lakik. Ő is szabad kezet kapott.
Remélem igent mondott.
Elkezdődött végre.
És nyertünk is.
Csodás.
A képen 33-as mezben látható fiatalember Michael "the Burner" Turner múlt hét vasárnap játszotta első hivatalos mérkőzését az Atlanta Falcons szineiben. 220(!) futott yardot ért el, amivel csapatcsúcsot állított be. Újonc csapattársának, az irányító Matt Ryan-nek első professzionális mérkőzésén dobott első passza egy 64 yardos touchdown-t eredményezett.
Azt hiszem az ilyen esetekre használják a "biztató kezdet" kifejezést.
Pár hónapig most megint lesz NFL rovat, elnézést azoktól, akiket nem borzol fel a sportág, de engem meg de.
Kisszivacs és Nagyszivacs két igazi szemétláda.
Nálunk laknak, a fürdőszobában. Egész nap fenn dekkolnak a fregoli kötelein, mint két bambára gombázott kakadu, kuksolnak ott, és hülyeségekről dumálnak emberi fül számára hallhatatlan, bugyuta kis nyelvükön. Nagyszivacs jól megtermett bigmekre hajaz, amúgy rózsaszín, fehér dörzsiréteggel a hátán. Kisszivacs alkatra egy vastagabb szelet parizer, szivacsszinű, álnok kis dög. Szerintem ő a banda agya.
Szóval ezek ketten alapértelmezésben ott gangolnak a fregoliköteleken, és kussolnak. (Illetve dumálnak, de azt meg nem hallani.) T-t imádják. Ő rángathatja a fregolit, pöckölheti Kisszivacsot, taszigálhatja Nagyszivacsot, zuhannyal terrorizálhatja őket, azok rá se rántanak, elszántan csimpaszkodnak a madzagokba, bottal le nem lehet verni őket.
Engem persze utálnak.
Ha belépek a fürdőbe, már bámulnak is a nemlétező gonosz kis gombszemeikkel, és amint kiterítek egy törölközőt, vagy leveszek egy törölközőt, vagy kinyitom a csapot, vagy elzárom a csapot, vagy közelmegyek bármihez, vagy eltávolodok bármitől, vagy hangosabbat sóhajtok, szóval ha bármit csinálok - ez a két köcsi harsány sikollyal azonnal leveti magát a mélybe, és ketten hatfelé gurulnak. Ha visszarakom őket, azonnal leesnek. Aztán még kétszer. Szántszándékkal bénáznak, és ezt nem is titkolják. Gúnyosan vihorásznak is közben.
Szivatnak a szemetek.
Gondolkodtam már, hogy hogy taníthatnám móresre őket, csináltam is néhány hevenyészett haditervet, de aztán letettem a dologról.
Nem fogom felhúzni magam a két kis nyomingeren.
Elvégre csak szivacsok.
Kedves Olvasók!
Drága Kommentelők!
Az időm java részét mostanában kártyázás és emelkedett szintű töprengés teszi ki, ezért ilyen ritkák a bejegyzések. Előbbi remélt eredménye a nemzeti bajnokságon való sikeres szereplés, utóbbi remélt eredménye egy akadémiai székfoglaló ("A filmvilág fingásainak döntő százaléka vígjátokban hangzik el - ezek szerint a fingás vicces?") megfogalmazása. Ha mindez lemegy, gyakrabban jelentkezem majd.
Köszönöm a türelmet.
Készült a Kecsegtető Kilátások Klub és a Raiffaisen Rítkán Írók Szövetségének ajánlásával.
Bemánszolt otthon a net, nem jön a megabit, négyszáznégyes hibakód, a távoli gép nem válaszol, újratárcsázás, ezek mennek. Annyiból kapóra jön, hogy most erre foghatom, hogy miért nem írok.
Ezér.
Amúgy arra is jó, hogy az eddig netezéssel töltött időt fordíthatom valami hasznosabbra. Szépirodalmat olvasok, szemetet szedek a közeli játszótéren, pénzt osztok a szegényeknek, próbálom jobbá tenni a világot a magam csökevény módján. Például üveges arccal bámulom a monitort, és nyomkodom az "újratárcsáz" gombot.
Amúgy szerelő jön majd, megoldja, már ki is gondoltam, mit írok majd, Kisszivacs és Nagyszivacs fognak színrelépni, addig vákicsit.
Nem vagyok már fiatal, és nincsenek bálványaim.
Ez jutott eszembe a Sziget kapcsán. Olyasmi vagyok, mint Yoda mester, csak még nem töpörödök. Olyasmi, mint Karak.
Nem pont olyan, de olyasmi.
Vén vagyok és dörzsölt. Persze nem, de ebben a bejegyzésben igen.
Annak írom magam.
Kezdhettem volna úgy is, hogy "Ezerkilencszázkilencven... hányban is?", de sokak szigetbeszámolója így kezdődhetne. Vagy így is kezdődik. Ez a nemfiatalos, nembálványos jobban közvetíti, mit érzek, de nincs benne annyi negatív energia. Ez fontos. Nem azt írom, hogy "fos volt a sziget, tömeg volt, drága volt a kaja, a REM csupa ismeretlen számot játszott, és a koncerten egy kosárcsapat állt előttem", mert ez nem lenne más, mint súlytalan hőbörgés. Divat ez most, de ritkán követem a divatot. A kor teszi? Lehet. Nem a halántékomon elferdített tényeket írom le zöld tintával, hanem az érzéseimet. Ezeket íratom le magammal.
Szóval nem vagyok fiatal.
Amúgy de.
Fiatal vagyok, de nem olyan fiatal, hogy egy hétig polkázzak alvás nélkül lekvároskenyérnek öltözve hulla részegen a szigeten, nyelve a port. Nem vagyok olyan fiatal, hogy ne nyomjon a sátoraljaújhely, hogy hazagyalogoljak hajnalban, hogy induljak a léggitárversenyen, hogy megkedveljem a franciákat. Nem vagyok olyan fiatal, hogy ne tudjam mondani, hogy "bezzeg mikor fiatal voltam". Már tudom.
Szoktam is.
Hülye egy szokás.
Sziget 08. Egy napot adott. Hajózás a Dunán, 30Y, REM, sülkolbász, csili, pálinka, sör, taxi. Pulóver kellett, éjjel hűvös volt.
Mindent összevéve nem volt rossz.
(Így utólag visszaolvasva ez az egy mondat is épp elég lett volna, a lényeg benne van. Vagy írás közben is vissza kéne olvasnom, vagy utólag nem. Mindegy most már. Bő lé blog.)
Tényleg nem. Nem akarom lehúzni persze, előfordulhat (sőt jó eséllyel) ugyanaz a vizezett Ászok, ugyanaz a por és ugyanaz az életérzés, csak én változtam, és nekem ez már nem A SZIGET, hanem a sziget. Hiába, nem vagyok már fiatal.
Ja, és bálványaim sincsenek.
- lakosztályfoglalás suttyomban [1] : leplen fékezel forint
- gyalogtúra a Kékesre, ebéddel [2] : létezel forint
- ugrálós gumiasztal, átfordulós ugrásokkal [3] : péknyál forint
- fellépcsőzési jog a sástói kilátóba [4] : mász forint
- a jól sikerült meglepetés házassági évfordulós hosszú hétvége élménye [5] : megfizethetetlen
Még fülbevalót is vettem.
Mintaférj lennék?
1 - Valójában nem Suttyomban, hanem Parádsasváron. De onnan Suttyom már csak 15 perc kocsival.
2 - Felfelé piros kereszten, lefelé sárga csíkon. Küzdelmes volt mindkettő
3 - Az első fejreesés ingyen.
4 - Két személyre. Oda még nem tette be a lábát a kapitalizmus.
5 - Ajándékozzatok ti is élményt. Értékálló, szívmelengető. Jut is, marad is. Szép.
Na elkezdődött.
Az úszók bevajazták a cáparuhát, a vívók megfenték a kardokat, a kenusok rátettek egy lap becsomizták a lapátokat, a vitorlázók elvetették a szelet. A pénzemberek aggódva görnyednek különféle excelek fölé, a vegyészek elöblögetik a pipettákat, és kitörölnek minden nyilvántartást, az aktivisták "Free Tibet" feliratú alsógatyában grasszálnak közterületen, Kína pedig alaposan odateszi magát. Olimpia kell? Háromszáz nyamnyilliárd dollár? Meglesz. Nyugi.
Persze nem akarok negatívkodni, nézem majd, izgulok, drukkolok, meg minden, csak ahol ennyi pénz, ennyi kemikália és ennyi politika van, az már nem az igazi olimpiai eszme. Vagy az, csak nem a régi már.
(Persze semmi sem a régi már. Anyámék fürdőszobája se, szétvertük a hétvégén.
Nem csínyből, felújításilag.)
(Ja, de mégis. Anyám sült kacsája még a régi.)
(Na legalább az.)
Amúgy jómagam 302 aranyéremre számítok, remélhetőleg ezekből számos kerül magyar nyakba.
Hajrá magyarok, hajrá olimpia!
Tegnap kettes pókerem volt,
nyertem ezernégyet,
Ma reggel vettem egy százasért
egy tollal rajzolt Jézus-képet,
Tegnap rendelt állott pizzát reggeliztem
Alaposan megmikrózva
Radiheadet hallgatok lusta-bambán
Végtelenített loopba',
"Talán megnyerem hétvégén az ötöst"
Jó a halvány remény is, ha van
Egy elsőfilmes fiatal rendező
Vizsgamunkájában érzem magam.
