Juli a Nyári Pál utcában lakik.

A páros oldalon.

Valaki úgy gondolja, hogy Juli az a nő, akivel le szeretné élni az életét.

Hogy honnan tudom? Nem, nem Juli mesélte.

Sose találkoztam Julival.

Illetve lehet, hogy találkoztam, csak nem tudtam hogy ő Juli. Pláne nem, hogy ő az a Juli. Nem ismerem Julit. Nem tudom, hogy Juli kövér, vagy sovány, magas vagy alacsony, ateista vagy keresztény, depresszív alkat, vagy vidám, fideszes vagy emeszpés, szereti-e az amerikai foci, vagy sem.

Nagyon keveset tudok Juliról. Szinte semmit.

Mire föl Julizok akkor itt?

Nagyjából két hete reggel munkába menet az alábbi üzenetbe botlottam a Nyári Pál utcában, méteres fehér betűkkel volt az aszfaltra fújva:

Felül:   JULI  (köré szív rajzolva)

Alatta:  HOZZÁMJÖSSZ FELESÉGÜL  ? 

A sorsdöntő kérdés mosolyt csempészett a reggelembe. Hát létezik még másik magamfajta romantikus barom a világon? (Háromezerpárszázon kértem meg T kezét mínusz sokban, meséltem már? Biztos.) Továbballagtam, és rögtön arra gondoltam, hogy milyen jó kis blogtéma lenne, leánykérő üzenet az aszfalton. Szimbolikus. El is terveztem, hogy másnap lefotózom telefonnal, és felteszem ide, hogy még hitelesebb legyen.

Mire másnap reggel odaértem, útépítő munkások szétlégkalapácsozták az üzenetet. Csak a JULI maradt meg a szívvel, a kérdés nem. Az eset még szimbolikusabb lett. Kérdés az aszfalton, rohanó világ, légkalapács. Megkérik a kezed, de ha későn kelsz, már le is maradtál róla. Drámai.

Tudtam, hogy ezt meg kell írnom.

Így is tettem. A tanulságot mindenki levonhatja magának.

Szabad kezet kaptok.

Juli a Nyári Pál utcában lakik. Ő is szabad kezet kapott.

Remélem igent mondott.