(Spoiler: becsapós cím, nem kajás bejegyzés, a gasztroholic beállítottságúak azonnal kattintsanak el. Most.
Én szóltam.)A különleges moziélmények minden valamirevaló blogban megérnek egy hosszabb lélegzetű bejegyzést. Én is írok majd egy ilyet egyszer, az ziher. Nem a filmes, vagy a kedvencfilmes, vagy a kedvencromantikusfilmes típusúra gondolok, hanem a konkrétan mozisra.
A téma egyértelműen hálás, sokfelől megközelíthető, kellemesen tálalható. Halivúd, badszpenszer, popkorn, dájhárd, kusturica. Minden belefér. Remek képekkel lehet illusztrálni. Tele lehet rajkni
imdb-s linkekkel. Egyszóval tuti siker. Afféle ziccer.
(Ja, Máltát is elvertük fociban, valami alakul itt, én mondom, ria-ria-hungária. Mindezt zárójelben persze.)
Ha majd egyszer megírom ezt a különleges moziélményeses posztot, tuti, hogy szerepelni fog benne a szentlőrinkckátai kis mozi, illetve nem is mozi, hanem a könyvtár, ahova Klári néni (akkora kontyot
azóta se láttam) péntek esténként a tejeskávébarna fityójával hozta a mázsás vetítőgépet, meg a tekercseket, a falra vetített, a kép közepén pedig volt egy konnektor, de ez mindegy volt, mert ott és akkor a
Végtelen történet az valami olyan elképesztő csoda volt, egy olyan magasabb rendű entitás, amit elmesélni, körbeírni, megfesteni ember (gyerek) nem tudott, nem tudhatott és nem is akart. Vagy akart, de nem sikerült neki. Csak bámult tátott szájjal. Szóval ez biztos benne lesz. Szerepelni fog továbbá az első multiplexes élmény, a
Jurassic Park, valódi dínókkal, és a digitális kép-és hangalkotás alkotás előtti elismerő főhajtással, mert számomra ők voltak az elsők, akik a
"ha lenyűgözésről van szó, akkor legyen harminckét tonna, és olyat bömböljön, hogy meglazuljon a szemüveg szárában a csavar" elvet követték, ami azóta úgy kifújt, hogy vége, de akkor és ott engem megvettek vele, konkrétan kilóra; biztos nem marad ki a
Mátrix,
(mi az hogy melyik rész? az a film egy részes) amelyik úgy arconvágott, hogy a hatos előadásról kifelé jövet siettem a pénztárhoz, és rögtön beültem a nyolcasra, és azonnal hosszú bőrkabátot akartam venni; nyilván megemlítem a müncheni I-maxot, vagizásból, meg lábjegyzetben (esetleg zárójelesen) kitérek a nachoshoz fogyasztandó szósz (
sajtkrém/salsa) témakörének részletesebb taglalására.
Esetleg beleszövöm, hogy "most bezzeg Samu, mi?!?".A poszt végére pedig minden bizonnyal oda fog kerülni a most hétvégi moziélményünk is. Időpont: szombat 19.45. A megtekintett alkotás:
L'ecsó. Tipikus Pixar animációs darab, cuki szereplőkkel, profi látványvilággal, kacifántos, de hepiendbe torkolló sztorival, sok mókával és kacagással. Én személy szerint jókat röhögtem rajta, és ezúttal nem kellett aggódnom, hogy másokat esetleg zavar zajos viháncolásom.
T-n és rajtam kívül ugyanis senki más nem volt a teremben.
Na szóval, majd egyszer megírom ezt.
Imádni fogjátok.
