- Elfogyott a barack - közölte komoly arccal az elismert mérnök, aki vőlegény szerepkörben vett részt az egész estés rendezvényen. Az előzmények és némileg instabil mozgása alapján egyértelmű volt, hogy nem az idénygyümölcs és nem is a szűretlen nektár sajnálatos hiánya aggasztja.
- Dráma - kommentáltam én, aki a Részeg De Szimpatikus Vendég karakterét igyekeztem meggyőzően alakítani. A mérnök hangjában nem rejteztek páni félelemre utaló felhangok, így szinte biztos voltam benne, hogy már kiötölte a "B" tervet. Erre például akkor lehetett elegendő ideje, amikor legkedvesebb barátai segítségével talicskajárásban rótta a balatonalmádi kikötő mólóját.
- Ezesetben kénytelenek leszünk körtét inni - vázolta fel a közeljövő egyetlen szóba jövő alternatíváját, szemmel láthatóan makacsul ragaszkodva az égetett szeszek témaköréhez.
- Hát, a muszáj nagy úr... - idéztem teljesen helyén nem valóan a régi mondást, amellyel mégis szorgos bólogatást váltottam ki a társaság minden tagjából.
Úgyhogy ittunk még egy felest. Körtét.
Nem az volt az utolsó.


Remek kis lagzi volt.
Éljen az ifjú pár!