Szilárd az órájára pillantott.
16:53
16:53
Egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy korábban lelép a melóhelyről, aztán egy mélyről felszakadó sóhajjal letett erről. Azzal a gondolattal is gyakran eljátszott, hogy Frank Rijkard felhívja, hogy problémái vannak középpályás poszton, és elküldheti-e a magángépet érte, hogy kiugorjon Barcelonába egy próbajátékra, meg azzal a gondolattal is, hogy egyszercsak becsönget Dundika, hogy most költözött a szomszédba, és bármit megtenne annak, aki normálisan feltelepít egy magyar ikszpét az új laptopjára. Ez utóbbi kettőre egyébként pont ugyanannyi esély volt, mint a korábbi lelépésre. Ennek ellenére Szilárd szeretett eljátszani a gondolattal.
16:55
Szilárd gondosan bezárta az excel-t, a word-öt, a papírokat (13 darab, pontosan hétszer számolta meg a nap folyamán) takaros paksamétába rendezgette az asztal sarkán. A tollakat elrendezta a tolltartóban.
16.57
Na még három perc - szusszantott, és imádkozni kezdett volna, ha lett volna értelme. Nem volt. Igazán meg sem lepődött, amikor döngő léptek zaja közelített a folyosón nagy lendülettel az irodája felé.
16.58
Kivágódott az iroda ajtaja, és Isten nyomakodott be rajta, egy órási adag frissen pattogatott illatos popcornnal, és egy literes kólával felszerelkezve.
- Szerbusz, Szilikém, van öt perced? - harsogta, és azonnal helyet foglalt.
- Tulajdonképpen épp indulni készültem, és... - próbált ellenkezni Szilárd a meggyőződés minden látható jele nélkül.
- Remek! - Mosolyodott el szélesen Isten. - Az időjárásszabályozó programot beindítod nekem?
- A szabályzat szerint...
- Na, Szilikém. Na. Öt perc. Maximum tíz. Amíg megesszük a popcornt.
Szilárd megtörten engedelmeskedett, és betöltötte a szükséges modulokat.
- Igyekezz, igyekezz, öt óra van. - ficánkolt izgatottan Isten. - Nnnna... kapcsold be a felszíni kamerákat, és akkor szerintem adj rá egy ötös erősségű zivatart.
- Uram, Ön is tudja, hogy ötös erősséghez a felügyelet engedélye...
- Négyes. Négyfeles. Az belefér, nem? - kacsintott cinkosan Isten. - Na. Férjen bele, szerintem.
Szilárd elvégezte a megfelelő beállításokat, addig Isten leoltotta a villanyt, és művi gondossággal beállította az irodai szék háttámlájának dőlésszögét.
- Indulhat! - rikkantotta vidáman.
A monitorokon máris feltűnt a felszín, ahol a munkából, iskolából hazafelé tartó emberek rémülten igyekeztek fedezékbe húzódni a hirtelen támadt heves zivatar elől.
- Nyehehe... odas... aztnézd, hogy szaladnak... pfff... bruhaha... asznézd, annak a kövér fószernek kifordította az ernyőjét a szél... bruhahahaha... hát ez szenzációs... váháhá... hát ezek ronggyá áznak... nyehehehe... hát ez őrült vicces, nem? Hm? NEM? - bökte oldalba könyékkel Szilárdot Isten, miközben a nevetéstől kicsordult könnyeit törölgette a szakállával.
- De. Őrült vicces. - bólintott rezzenéstelen arccal Szilárd.
- Nédda, a mamát a csuromvizes pincsivel, háháháhá... ezzel a gombbal nyomatja a villámot nem?... na... így... bruhaha... nyehe... nyehehe... eee.. hát nem is tudom mikor szórakoztam ilyen pompásan.
- Én igen. Tegnap, pontban ötkor. Ugyanezen. - jegyezte meg halkan, csak úgy magának Szilárd.
Mindenki ismer ilyet.
És mindenki unja is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bazsi · http://www.straubbazsi.blogol.hu 2007.06.15. 10:52:14
Sweatpea · http://www.sweatpea.freeblog.hu 2007.06.15. 12:56:29
De ez így sokkal viccesebb:)
sbodi · http://www.fair.blogspot.com 2007.06.15. 13:29:35
zom 2007.06.15. 14:05:05
sbodi · http://www.fair.blogspot.com 2007.06.18. 14:23:15