Csók bácsi.
Mindenki így nevezte. A Kőhídnál állt trafik-ajándék üzlete, mindig jól fésült volt, nagyon értett a gyerekek nyelvén és minden nőnek "csók"-kal köszönt, innen a név. Nem bántóan, nem nyeglén, nem a "kézcsókolomot" lerövidítve, egyszerűen ez volt a szava járása. Született eladó volt, elit öltönyszabóságba illő udvarias eleganciával árulta a szürkeimport cigiket, rugós kerekű matchboxokat, amerikai sasos zippo-kat, műanyag Rambo nyilakat, és a fröccsöntőipar számtalan más csodáját.
Például az öltöztetős katonákat. Huszárokat, kalózokat, kovbojokat, indiánokat, római légiósokat, spanyol konkvisztádorokat. Pajzzsal, karddal, puskával, lóval, mellvérttel, sisakkal, mindennel. Szentély volt a hely.
Sok év után ma voltunk arrafelé. Ahogy közeledtünk, egy pillanatra nagyon megcsapott az a régi izgalom, fel a furcsán magas padkára át a hídon, jönnek szambe, csak oldalazva férünk el, mert keskeny a járdarész, balra a nagy fűzfa, mögötte pedig a csodák barlangjának bejárata.
Csalódtam. Gravír-ajándék van a helyén. "Életre szóló élmény" hirdeti jóindulattal is csak szerencsétlennek nevezhető mottójuk.
Nem az.
Csók bácsi ajándékboltja - valakinek, valahol - az.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
c{o}ffee 2009.07.13. 12:03:02
DanZi 2009.08.06. 01:54:20
mikor általános elsőben 20 forintért odaadta a trafikos a 21 forintos kirakót... mer' MINDENNAP bementem, és néztem a "fröccsöntő ipar csodáit", de arra nem jutott a húszasból...