Emlékeim szerint sose hittem a Mikulásban.

Profán, mi?

(Beírtam ezt a mondatot, aztán rákerestem a google-ban a profánra, hogy pontosan mit is jelent, nehogy hülyeséget írjak. Mekkora álművelt pozőr vagyok, mi? Sok szót ismerek, de nem mindről tudom, mit jelent. Nem én vagyok az egyetlen. De legalább én bevallom.)

Át is fogalmaznám.

Nem emlékszem olyanra, hogy valaha is hittem volna a Mikulásban.

Már a legkorábbi emlékeim is ilyesmik ebben a témában, hogy Métábán hülyén áll a hat számmal nagyobb ruha, foszlik a vattaszakálla, de a hangjáról és a piaszagról simán meg lehet ismerni, meg minek írjak a Mikulásnak levelet az Északi Sarkra, ha úgyis anyukám veszi meg a csomagot a Boriboltban. Az egész mítosz köré kerekített repülő szános, kéményenbemászós, a világösszesgyermekének sztori is több sebből vérzett, nem igazán fért bele a vilégképembe az egész ügy a titkos bázissal meg a játékkészítő manókkal együtt.

Már akkoriban is vágott az eszem, mint a borotva.

A szüleim se nagyon erőltették az a csizmakirakós, virgácsotkapszharosszleszel vonalat, ami miatt nem tudom elítélni őket, csak azon csodálkozom, hogy Földhözragadték között (szerinted hallotam gyerekkoromban a Fogtündérről?) hogy fejlődhetett ki bennem ilyen elfuse sziporkázó művészi hajlam.

Biztos a karma.

Vagy a sok olvasás.

(Meséltem már, milyen sokat olvastam gyerekkoromban? És azt, hogy már az óvoda alatt csak úgy magamtól megtanultam olvasni? Nem? Na majd írok erről is egyszer.) (Majdnem autodidaktát írtam, de biztos azt hinnétek, hogy azt is google-val, pedig nem, de inkább nem.)

Szóval visszatérve az eredeti másfél mondathoz (Azt vágjátok, hogy ha a csapongásokat kitörölém egyszer a blgoból, ki lehetne nyomatatni az egészet egy A4es papírra? A kor teszi, biztos. Vagy a túl sok ihlet.) nem hittem a Mikulásban, ami ugye az egyik oldalról mínusz egy gyermekkori csoda, a másik oldalról meg mínusz egy nagy csalódás, mert előbb-utóbb csak kiborult volna a bili, úgyhogy így utólag nehéz eldönteni, hogy jó lett volna-e mégis hinni, vagy jó volt ez így, ahogy volt.

Ne mintha tudnék változtatni rajta.

Úgyhogy jó volt ez így.

Amúgy ti hittetek?

Ami még mindenképp ide kívánkozik a bejegyzés végére, hogy a blog újabb multikultúrális határokat feszeget, már ha lehet ezt tovább fokozni, ugyanis a fenti, "A mikulás három szarvasa" című skiccet saját kecses kezeimmel, saját vadiúj digitális rajztáblám segítségével készítettem el. A tervek szerint a végeredményt is kiteszem majd, hogy csodálkozzatok, mire képes a technika, ha én fogom a végét.