Lement az első kör, bemutatkozott a teljes mezőny, debütált pár (két) komoly aspiráns, és a szerencsétlenebbek megtekinthettek egy fájdalomküszöböt meghaladóan szar meccset. (Elfért egy mondatba az összegzés, hívjatok csak Zanza Masternek.)

Day 3

Románia - Franciaország: 0 - 0
Egy mondatot se érdemel, olyan gyér volt.
Kettőt meg pláne nem.

Hollandia - Olaszország: 3 - 0
A hollandok kapcsán minden vicces blogger és újságíró fapapucsot, tulipánt és spanglikat emleget, de én merész húzással elrugaszkodnék ettől az ötletes vonulattól, és csak annyit jegyeznék meg, hogy a narancssárgák elég meggyőzőek voltak ezen a meccsen. Az olaszok is villantak párat, de bármilyen magas is náluk az átlagéletkor, arra még ezek a srácok  fiatalem úriemberek sem emlékeztek, hogy mi is pontosan a teendő három gólos hátrány esetén.

Day 4

Spanyolország - Oroszország: 4 - 1
Végre gólzápor, végre kombinatív, bátor játék, végre mesterhármas. Titkon a spanyoloknak szurkolok, remélem nem kapja el őket a szokásos világverseny-frász.

Görögország - Svédország: 0 - 2
Nem sok emberrel találkoztam még, aki megcáfolta volna azt a meggyőződésemet, hogy az előző EB görög győzelme szánalom, de legalábbis vicc kategória. A szakértők idén is titkos esélyesnek kiáltották ki őket (kit nem, ugye), én is nagyon szurkolok - hogy a csoportkör után szerzett pont és rúgott gól nélkül kullogjanak haza.