Az "Alaposan átgondolt és megalapozott üzleti döntések = gondtalan öregkor" projekt keretében a minap elhatároztam, hogy megveszem az iwiw-et. Ha esetleg sokért adják, és nam találok elég szponzort, akkor csinálok egy sajátot, ziwiw, iwiwiw, vagy esetleg kiki néven. (Ez utóbbi esetben a domain ügyében még egyeztetnem kell Patkó Bélával, de ezzel nem lesz semmi gond szerintem.)
A felhasználói elégedettség, illetőleg a bankszámlám aktuális egyenlegét jelölő szám dinamikus növelése érdekében természetesen számos újítást fogok bevezetni a rendszerben.

1. kategóriájú módosítások, avagy a mocskos anyagiak
A site használata alapértelmezésben ingyenes lesz, csak az alábbi esetekben kell fizetni:

• - a profilban ötnél több felrakott fénykép esetén 35 Ft + ÁFA / kép
  
• - üzenőfalon való kommunikáció 5 Ft + ÁFA / karakter
• - 300-nál több ismerős esetén 22 Ft + ÁFA / ismerős
• - hasonló kategóriájú hülyeségek esetén, 46 Ft + ÁFA / hülyeség
  

2. kategóriájú módosítások, avagy a júzereknek is legyen jó

• - az Ismerem gomb mellett feltünik az Ismerem, de nem vagyok rá kíváncsi, illetve az Ismerem, de utálom gomb is, így a kedves felhasználó egyszerűen tudja közvetíteni az érzéseit a múlt homályából biztosítás/foreverliving/pénzügyitanácsadás vonalon felbukkanó régi osztálytársak, illetőleg a permanensen gyűlölt személyek felé
  
• - az ismerősök száma mellett jól látható helyen feltüntetésre kerül az utálók, valamint a szintén klikkeléses módon gyűjthető lúzerpontok száma is, igy kerekítve a site használóinak jellemrajzát
• - a kellő számú lúzerpontot összegyűjtő, és megfelelő referenciákat felmutató felhasználók egy úgynevezett szánalom szex kuponban részesülnek, melyek szabadon beválthatóak a "ziwiw szánalom szex kupon beváltó hely" feliratú matricákkal megjelölt szórakozóhelyeken, uszodákban és nyugdíjasotthonokban

Szóval ez lesz, hozzám dőlni fog a lé, a többit meg lesza felhasználók meg elégedettek lesznek.

Fejleszetők és befektetők jelentkezését várom.


Az alapötlet megszületéséért külön köszönet szeretnék mondani a hulk lelkesen elmebeteg kollektívájának.

Abszolut esélyesként sem nyertünk vizilabda VB-t, nem sikerült legyőznünk a szlovénokat a Divízió I-es világbajnokságon, nem Mágenheim Doktor (a Nagy Fehér) lett az új egészségügyi miniszter, és nem mi rendezzük a 2012-es labdarúgó EB-t, viszont folynak a tárgyalások arról, hogy elcseréljük Luxemburggal az autójelzésünket.
Hogy ők mit kezdenek a HU-val, azt még nem tudjuk, de Magyarországnak az L tökéletesen testhezálló lesz.
L, mint lúzer.

Egyszer azért kivételesen a szimpatikus, szerethető, esetenként erőn felül teljesítő vesztes helyett az unszimpatikus és esetleg pökhendi győztes szerepével is tudnék azonosulni a nemzetközi sportélet területén.
Csak úgy próbából.

- ... az angoloknak pedig ezúton üzenem, hogy ilyen béna kémkedéssel maximum néhány szabadkozó e-mail váltást tudnak kirobbantani, nem pedig egy nemzetközi konfliktust. Szedjék már össze magukat. Nekem kellemetlen, de tényleg.

Heten voltak, egy számos szempontból szigetelt titkos szobában ültek, és általában nagy dolgokról döntöttek. Általában túl nagy dolgokról. Olyan nagy dolgokról, amelyeknek - léptéküknél fogva - nem látták az okait, nem látták a következményeit, és nem látták az emberi oldalait sem.

- Van még valami?
- Igen, uram. A Virginia Tech ügy.
- Virginia Tech? Oda járt az első feleségem...
- Ööö... a 32 áldozatot követelő lövöldözésről van szó, uram.
- Ja igen... a lövöldözés... már emlékszem. Azt hiszem semmi extra, mehet a szokásos procedúra, rendkívüli sajtótájékoztató, az elhunytak családjának részvéttávirat, bánatpénz, és gondolom az egyetemet sem ártana támogatni egy komolyabb összeggel.
- Az esemény várhatóan fel fogja erősíteni a fegyvertartás elleni...
- Naná, hogy fel fogja erősíteni, kedves barátom. Hát persze, hogy fel fogja. Egy diák besétál az egyetemre, és lepuffant 32 embert - ha ez nem erősíti fel a fegyvertartás ellen törekvők hangját, akkor nem tudom, mi.
- És mit...
- A szokásos: az erőszakos számítógépes játékokra kenjük a dolgot. A mai kölykök mindegyike játszik ezekkel a szarokkal. Holnap átküldetem az anyagot a jogászoknak.
- De hát...
- Semmi dehát. Gondolom tisztában van a számokkal. Mármint a számítógépes játékok, illetőleg a lőfegyverek kapcsán realizálódó bevételek arányát illetően.
- Természetesen, uram. Csak félő, hogy azzal fognak érvelni, hogy ez az indok lerágott csont.
- ... és ez nekünk tökéletesen megfelel. Tudja miért? Mert ha valami lerágott csont, azt már előzőleg lerágták. És ha lerágták egyszer, akkor le is nyelték. Lesz némi sírás-rívás, meg követelődzés, aztán jön a lerágott csont ismerős íze, és az a remek érv, amit nem mi mondunk ki, hanem ők: "itt bárki fegyverrel mászkál az utcán, ha nekem nincs, akkor mivel védem meg magam???" Minden rendben lesz. Nyugalom. Ki van ez találva. Nekünk csak felügyelnünk kell, hogy zavartalanul működhessen tovább.
- Rendben uram. Ha ön mondja...
- Helyes. Túl van tárgyalva az ügy. Van még valmi mára?
- Nincs, uram.
- Remek, hát akkor azt hiszem mehetünk is... Ja, még valami. Az összes hírben legyen benne, hogy egy vendégdiák volt az elkövető. Egy ázsiai vendégdiák. Ez fontos. Lapuljon ott a sorok között: "egy sárga idejön a mi szép országunkba, tárt karokkal fogadjuk, az meg hálából lelövöldözi a fiainkat... nem csak 32 fiatal, egy egész ország az áldozat" Igen. Valami ilyesmi mindenképp legyen benne. Hogy értsék.


Persze valójában nem így megy ez.
Remélem.

rip.

Mostanság, hogy a fogyókúra kapcsán gyakrabban látogatom a bejegyzés címadójául szolgáló maffia kiskereskedelmi és élelmiszeripari szakembereket, rá kellett jöjjek, hogy egyes embereknek A zöldséges több mint EGY zöldséges.
Nekem, és a hozzám hasonlóknak a zöldséges egy szükséges rossz, egy újabb porszemlehtőség a gépezetben, a kényelmes és komplikációmentes önkiszolgálás harsány ellenpontja, a felfelé kerekítés nagymestere, az 'ötszázbóllegyenszives'-eket váró és elváró becsületes képű  iparos, a bratyizás nagymestere, aki átlátszó módon próbál jó fej lenni, hogy összeszekuporgassa az új mercire valót abból a pár száz százalékos haszonból, amit az őstermelők és a városi népek közti áruforgalom lebonyolításával állít elő. (Nyilván előítéletektől terhes és általánosító a leírás, de őstermelő szülők [igen, aki nem tudná, az olyasmi mint a paraszt, csak ez az új neve] gyermekeként felnőve ezt birtam hozni magammal. Biztos vannak jó fej, becsületes zöldségesek is. Tutira. Egy csomó. Sőt, a többsége biztos az.)
Szóval van az egység sugarú zöldséges - aki egye fene, lehet tőlem jó fej is, becsületes is, jómunkásember is akár - aki odaadja a körtét, meg az almát, ha kérem, leméri, kiszámolja, közben megkérdezi, hogy mitszólehezazidőjáráshozkedvesuram, vagy tanácsolja, hogy vigyenebbőlafrisskivibőlis (nanáhogyfrissbaszki, 2 hónapja szedték le a fáról egy olyan országban, aminek még a nevét se hallottad), szóval szociálisan próbál érintkezni velem amúgy zöldséges módjára, érintőlegesen, amit ő nem gondol komolyan, engem meg nem igazán érdekel, úgyhogy habkönnyen és konfliktusmentesen lezajlik az egész, udvariasan mosolygunk, biccentünk, aztán annyi, én balra el, ő meg számolja tovább az avokádókat (mellesleg nem tudom, hogy jó előjel-e, ha egy gyümölcs nevében az okádó szó szerepel, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, csak úgy elkalandoztam, mindegy); na szóval az én szememben ő mégis csak egy afféle kiszolgálódroid, akibe beleépítettek pár plusz modult, amik akár szórakoztatóak is lehetnek, de alapvetően semmi értelmük nincs.
Na kábé ennyi nekem a zöldséges.
Vannak viszont a törzsvásárlók - leginkább a negyven fölötti, nőnemű zöldség - és gyümölcskedvelő népesség körében keresendő egyedek - akiknek a zöldséges nem is a zöldséges, csak úgy, még csak nem is A zöldséges, hanem a Feri. Sőt, A Feri. Esetleg Fecókám. Vagy Józsikám. Ilyesmi.
Ebben a relációban a zöldséges afféle verbális szerető, aki megdícséri az új frizurát, magácskának vagy kiskegyednek szólít, lecsavarja a retek zöldjét, félreteszi a szebbik patiszont, engedi megkóstolni a cseresznyét, érdeklődő, gavallér, és ellenállhatatlan humora van. Olyan, mint egy jó barátnő, mindent meg lehet vele beszélni, csak közben még zöldséges is. Baromi praktikus. Napi kacsolatban vannak, megtárgyalják a családi ügyeket, a poltikát, a sportot, a vallást, a bulvárt, recepteket cserélnek, esetleg megosztják egymással az otthoni savanyítás legféltettebb titkait, mindezt persze vásárlásnak álcázva. Kellemest a hasznossal. De tényleg.
Tulajdonképpen tisztességes üzleti kapcsolat ez, hisz a törzsvásárló odajár a primőrért, meg az emberi szóért, a zöldséges meg megadja neki, amit akar, és kap érte pénzt. A végén mindenki elégedett.
Ha jobban belegondolok, akkor tulajdonképpen teljesen rendjén van ez. (Az nyilván nem, hogy az ilyenek miatt negyed óra egy két emberes sor, de ez most mindegy is.)
Ha még jobban belegondolok, akkor tulajdonképpen nincs annyira rendjén.*
De hát ez már csak egy ilyen világ.


* - Utólag visszaolvasva lehet, hogy mégis rendjén van ez az egész, csak én gondolom azt, hogy nem. Aki szerint így van, az az utolsó három mondatot tekintse tárgytalannak.

Olvass a sorok közt, hagyd ki, amivel nem értesz egyet - éljen a szelektív blogolvasás.

A húsvét (vagy Húsvét?) olyan, mint a karácsony (Karácsony?)
csak a közértek nem csokimikulással hanem csokinyúllal vannak tele
csak nincs hó (hülyeség, akkor sincs)
csak az emberek nem filléres ajándékokká, hanem filléres kölnivízzé meg filléres csokitojássá konvertálják a szeretetüket
sokat kell zab enni, szociális alapon be lehet rúgni, és nem kell dolgozni.

Szeretem az ünnepeket.

Ha az orvos szolgáltatását ügyeleti időben, sürgősségi ellátás címszó alatt veszed igénybe, akkor nem kell befizetni a 300 forint vizitdíjat. Ez tulajdonképpen jó hír.
Sokkal jobban örültünk volna, ha ezt a tényt híradóból, egy index hírből vagy Molnár Lajos leköszönő beszédéből tudjuk meg, és nem személyes tapasztalatból.

Azóta szerencsére minden oké, mindenki jól van, úgyhogy nyugi, kösszépen.

Azokkal az olvasókkal, akik meggondolatlan kattingatások módszerével hajlamosak elkeveredni a blog szövevényes struktúrájában, azokkal ezúton közlöm a jó hírt: a részben uniós pénzekből finanszírozott Ariadné fonala projekt keretében megcsináltam megcsináltuk pco megcsinálta azt, hogy a felső bannerre kattintva vissza lehet térni a blog főoldalára.

Klikkoljatok bátran!

Készült a Több Kattintást a Bannereknek Alapítvány, a Kényelmesebb Blog - Boldogabb Olvasók Önsegélyező Alap valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával.

A folytatások korát éljük.
Meg a pénzét. (Aki ok-okozati összefüggést sejt a két dolog között, az nem jár messze az igazságtól.)
Ha egy könyv, vagy film sikeres (értsd: a bevételek oldalon végül nagyobb szám szerepel, mint a kiadások oldalon), akkor borítékolható, hogy lesz belőle második rész. Meg jó eséllyel harmadik. Így születhet meg a Rocky 6, a Shrek 3, a Harry Potter és a Köszvény Háreme, vagy a Kurvák a börtönben 4. A folytatáshoz nem kell új ötlet, csak több izgalom, több flitter, és jó marketing - a fogyasztó örül, a malacpersely meg hízik.
Régen nem a folytatások korát éltük. Akkor megírtak egy könyvet, vagy megcsináltak egy filmet, aztán ha sikeres lett, akkor örültek, ha nem lett sikeres, akkor nem örültek, aztán meg nekiálltak, hogy kigondolják a következőt. Pedig ha lett volna egy kis eszük, meg némi üzleti érzékük, akkor simán megszülethettek volna az alábbi trilógiák:

Pál utcai fiúk / Pál utcai fiúk 2. - Az ítélet napja / Pál utcai fiúk 3. - A gépek lázadása
Anyegin / Anyegin visszatér / Anyegin bosszúja
Biblia / Biblia II. / Biblia III.
Nők a pult mögött / Nők a pult alatt / Még drágábbak a nők a pult alatt
A 15 éves kapitány / A 16 éves másodtiszt / A 17 éves fedélzetmester
Vörös és fekete / Zöld és kék / Bézs és ekrü
Elfújta a szél / Eláztatta az eső / Elfagyott, és lehullott a nagyja, a maradékot meg a seregélyek...
Az arany ember / Az ezüst nő / Bronzgyermek
Korán / Épp időben / Későn
Háború és béke / Háború [a szerző saját rajzaival] / Béke [exkluzív bőrkötésben]
Beszterce ostroma / Beszterce ostroma 2 - Forradalmak / Beszterce ostoma 3 - Újratöltve
Légy jó mindhalálig / A bolygó neve mindhalál / A végső megoldás a mindhalál (Reskontó 3)

Ha jobban belegondolunk, simán lehettek volna ilyenek.
De nem voltak.
Kész szerencse.