[Aki a mostani tendencia alapján kitalálja a következő bejegyzés címét, és megírja kommentben, az vendégünk egy termékbemutatóval egybekötött tápszerkóstolóra a festői szépségű Csepel-szigeten.]

Öt hónapos a csemete immár, hasról hátra pördül, alapszinten ismeri a roki lépéseket, balkezes, fogatlan, kockáshasú, kapaszkodva peckesen ülő, profin "kukacoló", viccből sikongató, viccből "elfogyott a levegőm, jajj, már csak hörögni tudok" hangot adó, csápoló-püfölő, torokhangon röhögő, kádból kifröcskölő, a hazajövő apjának látszólag szívből megörülő kis makifej.

Persze azt is kihangsúlyozhatnám, hogy vacakolva evő, esetenként sugárban családhányó (mindhárom fő érintett), napközben néha alig alvó, nagyszülőktől alkalmanként be-berezelő, sőt, hisztire hajlamos, de ezen apró nehézségek, meg az élet egyéb nyűgjei (apró barna bogarak szállták meg a lakást, szívat az ERSTE, szívat az ELMŰ, szívat a UPC, stb.) mellett elég egyszer ránézni a rendszerint szélesen vigyorgó, elégedett pofijára, és úgy gondoljuk, hogy alapvetően minden rendben.

Sok mindent tanítunk neki.

Sok mindent tanulunk tőle.

Hiszen már öt hónapos.

Ja most nézem, valójában nem is fogatlan, az első kettő már kibújt.

Még csak négy hónapos, de már folyton az idétlenkedésen jár az esze.

Tiszt az apja.

Tiszta apja.

Kissé megkésve, mert egy hét múlva négy. Panni azt mondta, hogy "eeEEEööö kkRRrrr", ami érzésem szerint annyit tesz, hogy "nem para ". Ennyi elég nekem.

Az idő relatív.

A "három hónapot elhédereztünk Thaiföldön" három hónapja nem ugyanolyan, mint a "hát igen, ez első három hónap az idegenlégióban az így... hogyismondjam... kemény" három hónapja. Nagyon nem. A közeli három hónapok nagyok, az előttünk álló, nehézségekkel teli három hónapok nagyon nagyok, a régmúlt három hónapjai pirinyók, bagatell negyedévek, elpöckölni való szöszök a kabát hajtókáján. Ilyen "jaja, jártunk pár hónapig, nyolcvanvalamennyiben, nyáron lenn melóztam a Balcsin, vagy az nem is ő volt? Nem emlékszem..." három hónapok. Legalábbis ilyesmik.

A mi kis családunk fontos, boldog, furán kicsi, furán nagy 3 hónapon van túl. Egyrészt elröppent, mint egy pillanat, másrészt lassan, napról napra épült, mint valami gyufaszál-Parlament, akkor lássuk a rakpart felőli homlokzatot, gyufa, ragasztó, gyufa, ragasztó, etetés, büfizetés, pelenkázás, fürdetés, etetés, büfiztetés, altatás, gyufa, ragasztó, gyufa. Mintha tegnap lett volna, hogy először bámult rám töppedt, magzatvíz áztatta vörös kis arcából gyanakvó szemekkel, most meg hasról hanyattfordul, mindent lebüntet a plösspörölyével, és néha olyan hangosan kacag, hogy maga is meglepődik. Minden nap újabb csoda a hosszúrövid (rövidhosszú?) három hónap alatt.

Mondom, relatív. Más is mondta már állítólag, nem én találtam ki. Csak alátámasztom.

Nemrég kitaláltam, hogy a Bóbitában van egy rejtett szereplő, Szárnyati Géza, a malac, merthogy Bóbita, Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, igér neki csókot... érted, Szárnyati Géza, devicces, kicsit belterjes, mert főleg a kisgyerekesek hallgatnak Halász Juditot, de akkor is, saját poén, dejó.
A google 678 találatot ad a Szárnyati Géza keresőszóra. Ha ezt elmentem, akkor valószínűleg 679-et.


Ne akarjatok túl sok újat kitalálni. Elég, ha más kitalálta, ti meg csak felhasználjátok.

Térjünk viszont a lényegre. P az eddigi féldomesztikált (elvagyok a kenelbe, eszem amit elém tesznek) - félparazita (elszívom az idődet/energiádat/tejedet/mindenedet) életmódját lassan felváltja a ragadozó életmód. Viselkedését és életmódját trükkös helyzetváltoztató mozdulatok, durva kétkezes csapdázások és konstans nyáladzás jellemzi. Predatoriális jellegét erősíti az, hogy az ön-és közveszélyesség elkerülése végett lassan be kell vezetni a napi körömvágást. A környezetébe kerülő kisméretű (XS, S) tárgyak a gyors kézrekerítés után azonnal a szájba kerülnek rágási tesztre, a közepes és nagyobb (M,L, XL) tárgyak tüzetes vizsgálaton esnek át, hogy rendelkeznek-e olyan kiszögelléssel vagy nyúlvánnyal, amik beleesnek a kisméretű tárgy kategóriába, azok sorsa pedig ismert. Jobb napokon az abszolút esélytelen objektumok is kapnak esélyt, a díszpárnák, bútoreggyüttesek, szülők bekebelezésének sikertelensége szerencsére nem szegik a gyerek kedvét.

Odafigyelésre jól reagál, étvágya, emésztése jó.

Szép.

Jó kedélyű.

Tök okos.

Három hónapos.

Tőlem is örökölt ám valamit, eléggé Frodó jellegű lábai vannak, reméljük kinövi.

Úgy tűnik, hogy a hosszadalmas kísérletezés végül meghozta a gyümölcsét, és rátaláltunk, milyen körülmények között kell zajlania a fürdetésnek, hogy ne legyen végig nyafogással kevert bömbölés.

(Az előzetesen kedélyjavító célzattal alkalmazott "csinálok vicces frizurákat a vizes hajadból, nézd, exploited, odass, orángutánkölyök, hoppá, hitlerjugend" totál nem jött be, remélem nincs semmi probléma a gyerek humorérzékével.)

A peremfeltételek: 35,8 fokos fürdővíz hőmérséklet, kellemesen meleg léghőmérséklet, átlagos légnyomás, fél karéj pálinkás kenyér ,közepes habmennyiség, 4,5 ujjnyi vízmélység, Gabi fürdető, a kádállvány (főállásban vasalódeszka) legmagasabb fokozaton, állólámpa ON, menyezeti lámpa OFF, Halász Judit Csiribiri koncert CD 6-os hangerőn, higgadt szivacskezelés, gumiállatok száműzve, nyugodt apa, éneklő anya, odakünn pedig BKV sztrájk. Jelenleg úgy tűnik, hogy ha ezek megvannak, hagyja magát, sőt, néha olyan arcot vág, mint akinek tetszik.

A kiharcolt eredményt remélem némelyik fenti tényező módosulása mellett is tartani tudjuk.

Röhög. Olvasgat. Reklamál. Somolyog. Víziszonyoskodik. Lehülyéz. Vigyorog. Püföl. Gagyarászik. Kendőztetődik. Rugdall. Ellenkezik. Kurjongat. Félrenyel. Méltatlankodik. Fixíroz. Nyáladzik. Beújít. Napmintnap.

És igen, sikeresen kisírta az első Halász Judit cédét és az első mondókáskönyvet.

Tutálibemálibe.

Azerdőbe.

Ma délelőtt a Viasatra kapcsoltam, és - gyermekkori fantáziálások mámoros emlékeit a felszínre buggyantva - pont ment a Végtelen történet.

Mongyuk pont akkor lett vége.

Semmi sem örök, csak az, hogy boldog Karácsonyt.*

* - amúgy asse.

... többet altatok, de kevesebbet alszom.

... több sírást hallgatok, de többet is mosolygok.

... többet éneklek, de kevesebbet járok koncertre.

... többször csinálok reggelit, de kevesebbet járok vendéglőbe vacsorázni.

... ugyanannyit nézek NFL-t, és igyekszem ugyanannyit inni, mint a régi szép

... többet grimaszolok, de kevesebbet arcoskodom.

... többet súlyzózom (4,5 kg), de kevesebbet focizom.

... több sírást hallgatok, de ...többet is mosolygok.

Hogy is szokták mondani ezt tudományosan? Ja, megvan: A kevesebb néha több.

Készült a "Gyermeknevelés a Pozitivizmus Jegyében" Baráti Kör szponzorálásával.

De télleg, jelenleg komolyabb panaszra nincs okom/okunk, de lesz még itt nyígás, nyugi.

Ennyi fogam van. (HAMIS)

Ennyi protonja van egy germánimatomnak. (TALÁN)

Ennyi éve születtem. (IGAZ)

Úgy emlékszem, tavaly elég jó summázást írtam, úgyhogy ahhoz képest plusz egy új lakás, plusz egy új gyerek, plusz hét új ránc, plusz fél tenyérnyi szőrös terület a hátamon, mínusz százhetvennyolc szál haj, mínusz nyolcvanpár óra alvás per nap, mínusz némi szabadidő, ugyanannyi életöröm, ugyanannyi szeretet és vidámság.

Plusszos év volt, kérdés nem férhet hozzá.

Ja, a lakás 20/155-öd részben az enyém, a pontosság kedvéért.

A gyerek teljesen.

Mármint félig.

Szoldog Bülinapot nekem. Iszok is gyorsan egy pálinkát.

Idejekorán meg akartuk előzni, hogy Pannit beszippantsa a játék-és csokigyárak rettentő marketinggépezete, ezért a Mikulás kultúrkört annyiban módosítottuk, hogy a hohohóó-nagyszakáll-rénszarvasok-virgács-ajándékok vonulat helyett az álmodbanjövök-levágomakörmeidet-nemkapszértesemmit-maxkétpuszi rítus lett behelyettesítve.

Remekül működik.

Praktikus irányelvek mentén neveljük a kis drágámat.

Karácsony kapcsán is számos jó ötletünk van, nálunk nem fog sérvet kapni a Jézuska, az ziher.

Panni egy hónapos lett.

(Ja, kispapa blog lettem, ha valaki nem vette észre.  Berúgós, messzire utazós, bohócverős sztorik nem lesznek egy ideig, helyette pelenka, pucérmérés és cuclifőzés várhatóak. Aki az előbbiekre van rákattanva, nézzen vissza pár év múlva.)

Szóval egy hónapos a csemete. Havi nettó jövedelme 12 200 HUF, ami az üzemeltetési költségeket tekintve meglehetősen kevés. Némi keresetkiegészítésként leszerveztünk neki két tengerentúli boxmeccset egy mexikói fazonnal a WBBO-tól (World Baby Boxing Organization), de az amúgy örvendetes gyarapodás miatt átesett a súlyhatáron (4 kg), így másik súlycsoportba került, és meghiúsultak a meccsek. A csecsemő K1 koreai szervezőivel is felvettük a kapcsolatot, meglátjuk mi sül ki belőle.

Ezzel párhuzamosan az önéletrajzát feltettük pár álláskereső portálra, hátha ott szerencsével járunk. Kicsit ki kellett szinezni a szöveget, de végül meglett az optimálisnak mondott két A4-es oldal. Sok szakmai tapasztalata még nincs Panninak, de megítélésünk szerint tökéletesen el tudna látni olyan munkát, ahol aranyosan kell nézni (pl. reklámszereplő), profin kell hadonászni (pl. karmester), vagy szívszaggató sírással kell sanyargatni valakit (pl. bármilyen közép-vagy felsővezetői állás). Reménykedünk.

A kórház felé lehet, hogy reklamációval élünk, a vadiúj gyerek öregasszony fenékkel született, gondolom valami adminisztrációs hiba lehet. A karja is gyanús kissé azokkal a fura lengőizmokkal, lehet hogy egyszerűen egy számmal nagyobb bőrrel adták, mint kellett volna. Utánajárunk, kiderítjük.

Amúgy T néha úgy hívja: Kicsi Én, vagy Mini Me. Nem mintha olyan kis zsarnok lenne (de), viszont a kisujját úgy tartja néha. Zseniális.

Remélem tetszett neki az első 30 nap.

Nekünk egy két apró kivételtől eltekintve igen. Nagyon is.