- Fél év. Hat hónap. Száznyolcvanvalahány nap, rengeteg óra, megszámlálhatatlanul sok perc. Nagyon sok minden történhet ennyi idő alatt, és aktuális interjúalanyommal történt is. Pannit... szólíthatlak Panninak, ugye?

- Persze.

- Köszönöm, szóval Pannit kérdezzük a hogyanokról és a miértekről, illetőleg arról, hogy tulajdonképpen mindent összevéve: mi a helyzet?

- Minden rendben, jól vagyok, köszönöm az érdeklődést.

- Milyen érzés fél évesnek lenni?

- Remek. Elmúlóban van a kezdeti hónapok bizonytalansága, tovatűnőben az öthónaposság a maga nyűgjeivel, bajaival, ez az egész félévesség olyan friss, üde, és ugyanakkor kézzelfoghatóan konkrét.

- Pompás. Mi a helyzet a mozgáskultúra fejlődéssel?

- Szerénység nélkül állíthatom, hogy az ide-oda forgás remekül megy, a kézhasználat gyakorlatilag professzionálisnak tekinthető, beszéljünk akár pofonról, pillepalack-kezelésről vagy valami kicsit valahonnan kipiszkálásról, az ülés is egész jól alakul, a mászás az, amin még bőven van mit dolgozni.

- Csupa jó hír. Hogy halad a vokalizáció?

- Tulajdonképpen a tervek szerint, a hebletyelés és a sikoltozás rutinszinten megy, mostanában dolgozom olyan újabb technikák elsajátításán, mint például a röfögés, a brüttyögés, illetve a hörgés.

- Értem. Mi a helyzet a táplálkozással?

- Az eddigi anyatej és tápszer vonalat megtartva kísérleti jellegű teszteléseket végzünk a gyümölcs- és zöldségpépek egzotikus világában, és azt kell mondjam, hogy egy-két vakvágánytól eltekintve sikerrel. Az elfogyasztott mennyiségek kapcsán néha van némi nézeteltérés a szülőkkel, de hát tudjuk, hogy milyenek a szülők...

- Apropó, szülők. Hogy halad a nevelés?

- Tulajdonképpen elégedett vagyok, bár néha megmakacsolják magukat, de alapvetően együttműködőek, a jelentős kérdésekben mindig sikerül zöldágra vergődni. Némi fortéllyal általában sikerül úgy intézni az ügyeket, hogy azt higgyék, ők hozták a döntéseket, és az ő akaratuk érvényesült.

- Ez vicces lehet.

- Valóban az. Illetve nem csak ez, ők maguk is azok, ilyen viccesfélék. Jó fejek, bírom őket.

- És ez így is van rendjén. Az időnk lassan lejár, egy kérdésre maradt időnk, az pedig a jövő. Mik a terveid az elkövetkezendő hetekre, hónapokra?

- ...

- Panni. Panni!

- hnymny...

- Ó. Elaludt. Akkor nem is zavarunk tovább, szép álmokat, a jövőre vonatkozó terveket pedig majd megtudjuk legközelebb...