- HogyHALLÓjó'stétkívánok, Fogalmatlanné vagyok a kettőper nyolcból, és AZONNAL küldjék a komandósokat mer a szomszédba azok a fura fiatalok megin ölik a gyereket.

- Jó estét kívánok...

- HALLÓ!

- Jó estét, Szabó Ka...

- HALLÓ!!! Mondom küldjék az akciócsapatot azonnal, könnygázzal, gumilövedékkel, tele van gyanús zajjal a lépcsőház, szegény gyermek meg ordít, mint a fába szorult féreg.

- Honnan tetszik telefonálni?

- Innen az előszobából. Hetvenszer mondtam már Ferinek hogy vegyen egy korleksz telefont, hogy ne kelljen itt szobroznom a viszeres lábommal az előszobába, de mintha a falnak beszélnék. Igaza volt anyámnak, hogy a Szedlacsek Karcsihoz kellett volna hozzámennem... na de mindegy, a szomszédba életellenes tevékenység folyik, küldjék a Kalambót azonnal.

- De hölgyem, így nehéz lesz...

- NEM ÉRTI?!?! Halgassa mán!! Nyúzzák megfelé  a gyereket, maga meg itt okoskodik?!

- Rendben, a címre lenne szükségem...

- Hát, kétszer voltam a hónap dolgozója, meg ötve... khm... hetvenkettőbe második lettem az Öntöde Szépe választáson, de mongyuk ott a Minárek Juli lett az első, az meg igencsak bizalmas viszonyt ápolt Kodálek Edével, a műszakvezetővel, és ugyebár...

- Asszonyom, inkább szorítkozzunk a tényekre.

- Nem nézem a Tényeket, az ertéellet szoktuk, a Fókuszt, most is azt nézném, ha nem sikoltozna a gyerek a szomszédba. Kűggye már a terrorelhárítókat, meg egy papot is, mostmá arról is meg vagyok szentül győződve, hogy ezek valami sátánista szená... izét tartanak itt.

- Értem, megnézem mit tehetek az ügyben...

- Gyöjjenek rögvest!!! Mikorra érnek ide?

- Egy pillanat...

- Na az jó.

[klakk... bíp... bíp... bíp]

Igen, két-három-négy hetente kénytelenek vagyunk hajat mosni.

A kép csak illusztráció, tényleg durván üvölteni szokott