Panni egy hónapos lett.

(Ja, kispapa blog lettem, ha valaki nem vette észre.  Berúgós, messzire utazós, bohócverős sztorik nem lesznek egy ideig, helyette pelenka, pucérmérés és cuclifőzés várhatóak. Aki az előbbiekre van rákattanva, nézzen vissza pár év múlva.)

Szóval egy hónapos a csemete. Havi nettó jövedelme 12 200 HUF, ami az üzemeltetési költségeket tekintve meglehetősen kevés. Némi keresetkiegészítésként leszerveztünk neki két tengerentúli boxmeccset egy mexikói fazonnal a WBBO-tól (World Baby Boxing Organization), de az amúgy örvendetes gyarapodás miatt átesett a súlyhatáron (4 kg), így másik súlycsoportba került, és meghiúsultak a meccsek. A csecsemő K1 koreai szervezőivel is felvettük a kapcsolatot, meglátjuk mi sül ki belőle.

Ezzel párhuzamosan az önéletrajzát feltettük pár álláskereső portálra, hátha ott szerencsével járunk. Kicsit ki kellett szinezni a szöveget, de végül meglett az optimálisnak mondott két A4-es oldal. Sok szakmai tapasztalata még nincs Panninak, de megítélésünk szerint tökéletesen el tudna látni olyan munkát, ahol aranyosan kell nézni (pl. reklámszereplő), profin kell hadonászni (pl. karmester), vagy szívszaggató sírással kell sanyargatni valakit (pl. bármilyen közép-vagy felsővezetői állás). Reménykedünk.

A kórház felé lehet, hogy reklamációval élünk, a vadiúj gyerek öregasszony fenékkel született, gondolom valami adminisztrációs hiba lehet. A karja is gyanús kissé azokkal a fura lengőizmokkal, lehet hogy egyszerűen egy számmal nagyobb bőrrel adták, mint kellett volna. Utánajárunk, kiderítjük.

Amúgy T néha úgy hívja: Kicsi Én, vagy Mini Me. Nem mintha olyan kis zsarnok lenne (de), viszont a kisujját úgy tartja néha. Zseniális.

Remélem tetszett neki az első 30 nap.

Nekünk egy két apró kivételtől eltekintve igen. Nagyon is.