Kisszivacs és Nagyszivacs két igazi szemétláda.

Nálunk laknak, a fürdőszobában. Egész nap fenn dekkolnak a fregoli kötelein, mint két bambára gombázott kakadu, kuksolnak ott, és hülyeségekről dumálnak emberi fül számára hallhatatlan, bugyuta kis nyelvükön. Nagyszivacs jól megtermett bigmekre hajaz, amúgy rózsaszín, fehér dörzsiréteggel a hátán. Kisszivacs alkatra egy vastagabb szelet parizer, szivacsszinű, álnok kis dög. Szerintem ő a banda agya.

Szóval ezek ketten alapértelmezésben ott gangolnak a fregoliköteleken, és kussolnak. (Illetve dumálnak, de azt meg nem hallani.) T-t imádják. Ő rángathatja a fregolit, pöckölheti Kisszivacsot, taszigálhatja Nagyszivacsot, zuhannyal terrorizálhatja őket, azok rá se rántanak, elszántan csimpaszkodnak a madzagokba, bottal le nem lehet verni őket.

Engem persze utálnak.

Ha belépek a fürdőbe, már bámulnak is a nemlétező gonosz kis gombszemeikkel, és amint kiterítek egy törölközőt, vagy leveszek egy törölközőt, vagy kinyitom a csapot, vagy elzárom a csapot, vagy közelmegyek bármihez, vagy eltávolodok bármitől, vagy hangosabbat sóhajtok, szóval ha bármit csinálok - ez a két köcsi harsány sikollyal azonnal leveti magát a mélybe, és ketten hatfelé gurulnak. Ha visszarakom őket, azonnal leesnek. Aztán még kétszer. Szántszándékkal bénáznak, és ezt nem is titkolják. Gúnyosan vihorásznak is közben.

Szivatnak a szemetek.

Gondolkodtam már, hogy hogy taníthatnám móresre őket, csináltam is néhány hevenyészett haditervet, de aztán letettem a dologról.

Nem fogom felhúzni magam a két kis nyomingeren.

Elvégre csak szivacsok.