Egy. Az előbb kihozták a pizzát, és a benne lévő kis piros műanyag izé (az a bizbaz, ami elvileg arra szolgál, hogy a doboz fedelét eltartsa a pizza tetejétől) az nem a szélén, nem a sajtba hentergőzve, nem féloldalt, nem elnyomorodva, hanem három vézna lábacskáján, funkcióbetöltésének teljes tudatában peckesen álldogált pont az élelmiszer középen. Bevallom, ilyet jómagam uszkve száznyolvankét donpepés pizza kibontása után most tapasztaltam először.

Különleges nap a mai.

Kettő. Átlagos értékrendet figyelembe véve kártyafronton nem vagyok sikeres ember. Az átlagos értkrenden egyszer elbeszélgethetünk majd, hogy mónikasó, vagy badszpenszer, vagy voltaire idézetek pozánkísérettel (egyik sem, és mindegxik egyébként), de nem feszegetem most ezt. Persze, örülök, ha eszembe jut valami, amiről lehetne írni, nem fogom mindet egy bejegyzésben elfecsérelni. Így is három az egyben, ugye.

Naszóval. Nincs SuperShop kártyám, nincs Smart kártyám, nincs Auchan kártyám. Nincs Metro kártyám, nincs Shell kártyám, nincs American Expr jó az van, de csak ilyen gagyi kék, nem ám arany, nincs mágneses belépőkártyám, nincs klubkártyám, nincs exkluzív VIP tagsági kártyám. Tárcám nem dagadozik a plasztiklapoktól, sokszor fizetek készpénzzel. Nem haladok a korral. Nem vagyok nagy kártyás.

Mondjuk a múltkor indultam egy 41 fősön, ahol éppenséggel első lettem. Az mondjuk jó volt.

Kacskaringós felvezetés után gyér önfényezés. A szimpatikus, bukolikus alkotó tipikus "vele azért tudnék azoznosulni" tipusú imidzsbejegyzése. Küldjétek tovább e-mailben is bátran.

Három. Egerben jártunk. Készítettünk fura fotókat. Íme egy.