Átlagos adottságokkal megáldott, nyugodt természetű, szőke, kékszemű kisfiú voltam egészen addig, míg egy napon anyám véletlenül elcserélt engem a játszótéren, és egy másik gyereket vitt haza. Azóta ő vagyok én, én pedig ő.
Ha nem történt volna meg ez a kis malőr, most szőke lennék, kékszemű, KÖJÁL ellenőr, közepesen elhízott, és Kovács. Ez utóbbi nem másodállásként a KÖJÁL ellenőrség mellett, hanem névileg.
Azt tippelem, hogy valószínűleg elég fura helyzetet teremtene, ha így huszonpár év spéttel megpróbálnánk visszacsinálni a cserét. Ritkán használom a "kalamajka" szót, de ide most illik. (Mondjuk a "spét"-et se túl sűrűn, és az is helyénvalóak tűnik.) Szóval komoly kis kalamajka keveredne belőle. Ezért nem is erőltetem.

Történt ami történt, vagyok aki vagyok.

Nem mintha bánnám.