Fejben már nagyjából mefogalmaztam a LÚzERéK című bejegyzést, aztán egyszer csak a fehérneműs fiókból előkerült az elveszettnek hitt navigáció, a számos buktató után teljes sikerrel zárult a nappalit behálózó audiovizuális projekt (XBOX-TV-számítógép, 720p, kép, hang, kábelrengeteg, minden), visszatalált az uszodai öltőzben hagyott jegygyűrű (jó-jó, tulajdonképpen ottmaradt, ahol hagytam, de mennyivel romantikusabb már, hogy visszatalált), a frizurám pedig - ami úgy néz ki, mintha egy súlytalanság és pár tubus űrvodka hatása alatt álló orosz asztronauta készítette volna egy zárlatos lézerszikével - nos, a frizurám az ... a frizurám az meg ugyan kit érdekel.

Minden jó, ha jó a vége.


Mesés.