Párhuzamot vonok mindjárt.
Ez egy afféle írói módszer.
Nem teljesen helytálló az elnevezés, hiszen a matematikában a párhuzamosok nem találkoznak, az író meg pont akkor mondja ezt, amikor összeköt két dolgot valamilyen elvi síkon. (Persze ha továbblépünk, akkor a párhuzamos vonalak a végtelenben találkoznak, és ha vesszük az írást, mint művészetet, és a végtelent, mint absztrakt fogalmat... nos, akkor az valami önjelölt meg nem értett irodalmárpalánta blogja, és nem a zomblog. Hőőő, csitulj hát, fantáziám zabolátlan paripája, baszki. Na. Csss. Na. Azért.)

Szóval vissza a párhuzamhoz.

Tízévesen az egyik legjelentősebb problémám az volt, hogy zsenge korú öcsém számára az úgynevezett 'öltöztetős' katonáimmal való játszás tulajdonképpen a figrák végtagjainak módszeres letördelését jelentette. Tutanhamon fáraónak tízévesen az volt a legnagyobb problémája, hogy az elődje által elég szigorú módszerekkel bevezetett egyisten hitről hogyan terelgesse vissza az évezredek óta jól bevált többistenhitre Egyiptom népét.


Engem becsületes, illemtudó embernek igyekez neveltek. Tutanhamon fáraót teljhatalmú, földre szállt istennek nevelték.

Nincs rólam cikk a wikipedián. Tutanhamon fáraóról van.

(És most közelebb vonom a párhuzamokat, hogy némi értelme is legyen a bejegyzésnek.)

A hétvégén Bécsben jártunk. Én is és Tutanhamon fáraó is. (T is, ő a harmadik párhuzam. Meg sokan mások is, de ők már nem párhuzamok, hanem merőlegesek, húrok, alkotók, meg ilyenek.)

Én Magic the Gathering Grand Prix apropóján jártam ott, goblin dekkel indultam, és 1153 indulóból 159-edik lettem. Tutanhamon fáraó kiállítás formájában volt jelen, a GP-n nem indult, így helyezést sem ért el.

Ebből persze nem azt akarom kihozni, a párhuzamok mentén oldalazva, hogy sok szempontból jobb vagyok, mint egy fáraó. Semmiképp. Dehogyis.
Magicben mondjuk pont de.
Persze földre szállt istenkedésben valószínűleg a lába nyomába nem érnék. Fogathajtó versenyre se hívtam volna ki. Kiállításban meg aztán abszolút ő viszi a prímet.

Pesze van párezer év előnye, addigra lehet, hogy én is feljavulok.


A GP és a kiállítás is remek volt, az apfelstrudelről nem is beszélve, Bécsnek pirospont. A vendéglátó szektorról tudnék épp rosszat írni, ha akarnék.
De nem akarok.
Az ugyanis nem lenne párhuzamos.