PEMETE ÚR AZ OKMÁNYIRODÁBAN
[bohózat egy felvonásban]

(Függöny fel. Okmányiroda belső, Gizike ül az íróasztalnál, és mind a 95 kilójával a kétujjas gépelésre koncentrál. Nem találja a "Z"-t, ezért kicsit bosszús. Kopognak.)

Gizike: - Tessék!

(Pemete Kázmér bizonytalan léptekkel beoldalog. Kitaposott cúgos cipő, hónaljig felhúzott nadrág, félregombolt, könyökvédős zakó, csiptetős szemüveg. A kezében dugig tömött műbőr aktatáska, amelyből különféle szamárfüles papírlapok kandikálnak ki.)

[A közönség kacag és tapsol.]

Pemete: - Alászolgája...
Gizike (mosolyogva): - Jóóónapot kedves Pemete úr! Mi járatban?
Pemete (elhaló hangon): - Hát tulajdonképpen autóátiratás ügyben volnék...
Gizike: - Megint?
Pemete (lemondóan): - Még mindig.

[A közönség hangosan nevet.]

Gizike: - Na és, sikerült beszereznie a papírokat, amiket a múltkor kértünk?

(Pemete kinyitja a táskáját, és vadul elkezd kutatni az előkerülő méretes paksamétában.)

Pemete: - Fifike három napnál nem régebbi oltási igazolványa, 3 példányban, az anyósom tánciskolai oklevele kilencszáztizenötből, a gyerekek könyvtári olvasójegyei, és az előző tulajdonos úttörőigazolványának fénymásolata. Minden megvan...
Gizike: - Fénymásolat?!?
Pemete (remegő hangon): - I... igen. Fénymásolat.
Gizike (sajnálkozva): - Sajnos az nem lesz jó. Az eredeti kell.
Pemete (suttogva): - Eredeti? Márminthogy... eredeti?
Gizike: - Sajnos, ez az előírás. A kolléganőm nem mondta?
Pemete: - Nem. Pedig kérdeztem.
Gizike: - Sajnos, sajnos. Biztos rosszul írta ki neki a gép... dehát mindegy is mostmár. Akkor adhatok a jövő hétre egy időpontot?
Pemete (beletörődően): - Igen... Sőt, tudja mit? Adjon egyet a jövő hét utánra is...

[Közönség harsogva röhög, függöny, vastaps.]


Gizike Csala Zsuzsa, Pemete meg Antal Imre. Vagy Tahi Tóth Lászó. Vagy Gálvölgyi.

Vagy én.


Ötször voltam benn, otthagytam egy valag pénzt de végre a nevünkön van Frodó. A magyar közigazgatás egy dráma komédia.
Még szerencse, hogy nem veszünk havonta új autót.