Ha híres író leszek (ha, és nem amikor), akkor egy-két bestseller után olyan könyvet fogok írni, ami nagy ló betűkkel és tekintélyes sorközzel lesz szedve, valamint tele lesz saját készítésű - direkt béna - illusztrációkkal. Sokat fogok idézni bennük addigi könyveimből és más híres alkotók nem jogdíjas írásaiból. Az érdemi részt két nap alatt fogom megírni egy hal- és rovarirtószagú hátsó verandán egy laptopon (zom12.doc [42 kbyte]),  a rajzokkal elszöszölök egy ideig, de három napnál azokra sem szánok majd többet. Ha valamelyik internetes újság szemfüles oknyomozó riportere nekem szegezi majd, hogy hogy tudok azonosulni azzal, hogy az új könyvem a körítés nélkül tulajdonképpen egy vézna füzetecskét is alig tenne ki, akkor azt fogom mondani: "Elég jól." Itt sokatmondóan végigmérem majd a szemüvegem fölött. "Sokkal kevésbé tudnék azonosulni azzal, ha egy huszadrangú internetes lapnak kellene írogatnom..."
Ezt fogom mondani.
Már ha.

---

Ha az írásból kellene megélnem, jó eséllyel éhen halnék. Na jó, éhen nem halnék, de sovány lennék, ócska göncökben járnék, és sokat ülnék szenvedő arccal, nagyokat sóhajtozva a billentyűzet fölött. Szerencse, hogy nem az írásból kell megélnem.
Isteni szerencse.

---

Aki karácsony környékén sokat blogol, annak vélhetően nincs teljesen rendben az élete. Felírtam ezt az előítéleteim közé. Jól jöhet még. Hiszen ha van egy jól összerakott kis előítéleted, akkor ha helyzet van, előkapod, ráhúzod, és kész. Nem kell töprengeni (mit blogol ez, nincs családja akivel snapszerozzon szenteste?), nem kell egyénekre bontani (na, ez is megint ír, ahelyett hogy olvasna kicsit), nem kell indokolni (ja, ennek rendben van az élete, csak a fantáziátlanja megírja, hogy kitől mit kapott), elő az előítélettel, slussz, pássz, well done.
Szóval szerintem aki karácsonykor blogol, azzal valami nem stimmel.
És erről ennyit.

---

A blogolás az olyan, hogy néha nem megy. Nem áll össze. Egy két mondat összetrolódik az agykérgen, de nem lesz belőle semmi. Vagy lesz, de elfelejtődik. Vagy nincs rá idő. Esetleg van rá idő, de nincs rá inger, ezért arra fogódik, hogy nincs rá idő.
Nemblogolni tulajdonképpen igazán könnyű.
Száztíz kifogást lehet rá találni két perc alatt.
Blogolni nehezebb. Azt akarni kell.

Írhatnék. Az kell.
Ha van írhatnék, akkor fejben már összeáll, gyorsan begépelődik, csinosul, kép biggyen rá, és Ment és Publikál, és elégedetten hátradől. Ha nincs írhatnék, akkor nyögve nyel, újrafogalmaz, rövidre zár, küszköd, visszatöröl, megbán, hogy belekezd. Persze ránéz a statisztikára, ma is járt itt pár ember, aki várt valami újat, és csalódniuk kellett, úgyhogy na. Szedd össze magad.
Csak nehéz olyankor.
Muszájból nem lesz szalonna.
Csak nehezen.

---

Mostanában nem volt írhatnékom. Nem is erőltettem.
Most van. Jön.

Ilyen ez.



Ja, a világ egyik legjobb gitárszólója a RHCP Wet Sand című számában van, a vége felé. Külön bejegyzést is megérne akár, de inkább bebököm ide.
Csak úgy.