Soroljam?
Sorolom.
A várost elöntötte a karácsonyi forgatag, ami az amerikai filmekben azt jelenti, hogy sok mosolygó, és túláradó szeretetet sugárzó ember színes csomagokkal megrakodva tánclépésben közlekedik az utcán, a valóságban pedig azt, hogy konzummániás gnómok hitelkérelmi formanyomtatványokból és lelki sérülésekből eszkábált Ikarus-szárnyakkal ugrálnak fejeseket a fogyasztás templomainak alacsonykorlátú tetőteraszairól. Nem ugyanaz. Karikírozhatnám a végtelenségig.
A tél is beköszöntött.
A szülinapi buli is remek volt, tele paranormális jelenségekkel, mandzsettagombokkal és különös frizurákkal.
A Falcons szezonja annyira dráma, mint egy tál finomfőzelék fél kettőkor, két vagon szén kilapátolása után. (Nyilván a hasonlat kultúrkörfüggő, ezért: annyira dráma, mint a Sziámi a nagyszínpadon. Továbbmegyek. Annyira dráma, mint a Machbet.)
Szóval lenne miről írnom.
Illetve van.
Nézzük meg például zom titkos kis füzetkéjét:
A tipikus terepjáróval rámparkolós, étterembe bemenős, tulajt kinyomozós, ő a részegsége miatt mással odébállatós szituáció, mindez Törőcsik Marival.A tipikus terepjáróval rámparkolós, étterembe bemenős, tulajt kinyomozós, ő a részegsége miatt mással odébállatós szituáció, mindez Majkával.
A tipikus terepjáróval rámparkolós, étterembe bemenős, tulajt kinyomozós, ő a részegsége miatt mással odébállatós szituáció, mindez Michael Scumacherrel.
Mondom, lenne miről írnom.
Illetve van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nash vs. Keynes 2007.12.17. 13:30:00