Anyám húslevese maga a tökély.

Na, megint a hatásvadász, egyértelműen túlzó felütéssel indít - már látom is a kritikusok fanyalgását. Pedig sose most nem túlzok. Tényleg maga a tökély. Nyilván csak a húslevesek kategóriáján belül, de nem is hiszem, hogy egy húslevesnek a desszertek, a köretek vagy esetleg az elméleti fizikusok mezőnyében kellene bizonyítania. Kategóriájában klasszis - így jellemezném, ha frappáns szlogent kellene írnom hozzá.
Aranysárga, csodás illatú, benne minden jó, répa, zúza, máj, csigatészta. Vizuálisan pont az a típus, amit a hazudós levespor reklámokban látsz. Az íze pedig... az íze... pont olyan, mint anyám húsleveséé. Utánozhatatlan.

Nem titkolom, hogy nem voltam mindig ilyen jó véleménnyel róla. Gyermekkoromban úgy gondoltam (és szerintem a legtöbb gyerek így gondolta) , hogy a leves az valami vízhelyettesítő, valami pótszer, hogy biztos elég legyen a második féle, kellemetlen közjáték a rántott hús előtt, afféle szükséges rossz, valami fura szokás, mint egyeseknél az asztali áldás, aminek le kell zajlania, hogy ehessünk végre. Nem tartottam sokra, szó mi szó. Aztán telt-múlt az idő, és elkezdett emelkedni a húsleves riszpektje (hja, a kollégium megtanít arra, hogy anyád milyen jól főz), egyre feljebb küzdötte magát, és végül ő lett a vasárnap origója, a régi nagy cseréptányér leves, gazdagon tésztával, hússal, zöldséggel, érzéssel beledörgölt piros paprikával, otthon (mostmár igazándiból nem otthon, hanem otthon, anyuéknál) a konyhában, viaszosvászon abroszon, hokedliről. Szürcsölve, mert forró.
Nem csak egy leves. Életérzés. Legalábbis nekem.


Az írás apropója az, hogy hétvégén elhatározást tett követett, vagyis telefon, anyám pedig lediktálta nekünk a titkos receptet. A szükséges összetevőkön túl szerepelt benne egy darab konkrét mértékegység (jó egy óra), és több darab határozatlan mértékegység (egy kicsit beleteszel... rendesen lepje el... egy kiskanállal, de csak úgy érzéssel...).
Abszolút szubjektív értékelésem szerint kb. fele olyan jó lett, minth anyám csinálta volna.
Így lett nagyon finom.