Mostanság, hogy a fogyókúra kapcsán gyakrabban látogatom a bejegyzés címadójául szolgáló maffia kiskereskedelmi és élelmiszeripari szakembereket, rá kellett jöjjek, hogy egyes embereknek A zöldséges több mint EGY zöldséges.
Nekem, és a hozzám hasonlóknak a zöldséges egy szükséges rossz, egy újabb porszemlehtőség a gépezetben, a kényelmes és komplikációmentes önkiszolgálás harsány ellenpontja, a felfelé kerekítés nagymestere, az 'ötszázbóllegyenszives'-eket váró és elváró becsületes képű  iparos, a bratyizás nagymestere, aki átlátszó módon próbál jó fej lenni, hogy összeszekuporgassa az új mercire valót abból a pár száz százalékos haszonból, amit az őstermelők és a városi népek közti áruforgalom lebonyolításával állít elő. (Nyilván előítéletektől terhes és általánosító a leírás, de őstermelő szülők [igen, aki nem tudná, az olyasmi mint a paraszt, csak ez az új neve] gyermekeként felnőve ezt birtam hozni magammal. Biztos vannak jó fej, becsületes zöldségesek is. Tutira. Egy csomó. Sőt, a többsége biztos az.)
Szóval van az egység sugarú zöldséges - aki egye fene, lehet tőlem jó fej is, becsületes is, jómunkásember is akár - aki odaadja a körtét, meg az almát, ha kérem, leméri, kiszámolja, közben megkérdezi, hogy mitszólehezazidőjáráshozkedvesuram, vagy tanácsolja, hogy vigyenebbőlafrisskivibőlis (nanáhogyfrissbaszki, 2 hónapja szedték le a fáról egy olyan országban, aminek még a nevét se hallottad), szóval szociálisan próbál érintkezni velem amúgy zöldséges módjára, érintőlegesen, amit ő nem gondol komolyan, engem meg nem igazán érdekel, úgyhogy habkönnyen és konfliktusmentesen lezajlik az egész, udvariasan mosolygunk, biccentünk, aztán annyi, én balra el, ő meg számolja tovább az avokádókat (mellesleg nem tudom, hogy jó előjel-e, ha egy gyümölcs nevében az okádó szó szerepel, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, csak úgy elkalandoztam, mindegy); na szóval az én szememben ő mégis csak egy afféle kiszolgálódroid, akibe beleépítettek pár plusz modult, amik akár szórakoztatóak is lehetnek, de alapvetően semmi értelmük nincs.
Na kábé ennyi nekem a zöldséges.
Vannak viszont a törzsvásárlók - leginkább a negyven fölötti, nőnemű zöldség - és gyümölcskedvelő népesség körében keresendő egyedek - akiknek a zöldséges nem is a zöldséges, csak úgy, még csak nem is A zöldséges, hanem a Feri. Sőt, A Feri. Esetleg Fecókám. Vagy Józsikám. Ilyesmi.
Ebben a relációban a zöldséges afféle verbális szerető, aki megdícséri az új frizurát, magácskának vagy kiskegyednek szólít, lecsavarja a retek zöldjét, félreteszi a szebbik patiszont, engedi megkóstolni a cseresznyét, érdeklődő, gavallér, és ellenállhatatlan humora van. Olyan, mint egy jó barátnő, mindent meg lehet vele beszélni, csak közben még zöldséges is. Baromi praktikus. Napi kacsolatban vannak, megtárgyalják a családi ügyeket, a poltikát, a sportot, a vallást, a bulvárt, recepteket cserélnek, esetleg megosztják egymással az otthoni savanyítás legféltettebb titkait, mindezt persze vásárlásnak álcázva. Kellemest a hasznossal. De tényleg.
Tulajdonképpen tisztességes üzleti kapcsolat ez, hisz a törzsvásárló odajár a primőrért, meg az emberi szóért, a zöldséges meg megadja neki, amit akar, és kap érte pénzt. A végén mindenki elégedett.
Ha jobban belegondolok, akkor tulajdonképpen teljesen rendjén van ez. (Az nyilván nem, hogy az ilyenek miatt negyed óra egy két emberes sor, de ez most mindegy is.)
Ha még jobban belegondolok, akkor tulajdonképpen nincs annyira rendjén.*
De hát ez már csak egy ilyen világ.


* - Utólag visszaolvasva lehet, hogy mégis rendjén van ez az egész, csak én gondolom azt, hogy nem. Aki szerint így van, az az utolsó három mondatot tekintse tárgytalannak.

Olvass a sorok közt, hagyd ki, amivel nem értesz egyet - éljen a szelektív blogolvasás.