A lézeres pointer pici piros pontja határozott - vagy legalábbis határozottnak szánt - köröket írt le a falra vetített ábra területén.
- ... ezen a jelentős méretű területen pedig, ahol jelenleg - nem túl költséghatékony módon - az elkárhozott lelkek céltalan kóborlása zajlik, itt kialakítanánk még egy bugyrot, amiben elhelyezhetnénk a gyalogátkelőre fittyet hányó autósok számára kialakított zsilettpengékkel és citromlével preparált örökmozgó mókuskerekeket, a meteorológusok elhelyezésére alkalmas sütő-fagyasztó-áztató-szárító kamrákat és a menyasszonyiruha-kölcsönzők részére készült csalánvermeket. Hozzávetőlegesen ennyit szerettem volna elmondani, köszönöm a figyelmet, bármilyen felmerülő kérdés esetén kérem forduljanak hozzám bizalommal.
A beálló csendet csak a projektor halk zúgása törte meg. A  jelenlévők egy emberként bámultak a Sátán irányába, aki lazán hátradőlve, az asztalra feltett patákkal méregette a kivetített ábrát. Elgondolkodva csücsörített párat, jelentősgteljesen megemelte a szemöldökét, majd széles vigyor kíséretében így szólt:
- El magnifico! Komolyan mondom, csodálatos. - Az alacsonyabb rangú ördögök egyetértő mormogása sikeresen elnyomta megkönnyebbült sóhajomat. - Jónéhányan jelentkeztek erre a projektre, de magasan ez a legjobb terv, amit a Pokol átépítésére vontakozóan láttam. Néhány részlet egyszerűen zseniális. Márpedig az ördög a részletekben lakik ugyebár... hahaHAHAHAHA - harsány röhögését a udvarias kacarászással kísértük. Gondolom nem először sütötte el ezt a viccet. Az a fajta volt, aki többször is elsüt egy viccet, mert biztos benne, hogy a hallgatóság nevetni fog. Az a fajta volt ugyanis, akinek ajánlatos nevetni a viccein.
- Na szóval, egy szó mint száz, tetszik az anyag, amit előadott itt nekem. Honnan vette ezeket a pokolian jó ötleteket? - szegezte nekem a kérdést egy túlgrimaszolt "figyelj-vicceset-mondtam-féle" kacsintás kiséretében.
- A mindennapi életből merítek ihletet. - válaszoltam szerény mosollyal. - Tudja, van miből.